2019. augusztus 23. péntek
Bence, Szidónia
A Nap kel 05:55-kor,
nyugszik 19:51-kor.

ZEMPLÉNI IMREY ÁRPÁD

Költő, műfordító, településünkön született 1865.június.11-én. Középiskolai tanulmányait Sárospatakon és Debrecenben végezte, majd egyetemi végzettséget szerzett Budapesten filozófia szakon. 1896 és 1919 között levéltáros volt a Magyar Földhitelintézetben. Sokat foglalkozott fiatalabb éveiben Vajda János életével és költészetével. Munkatársa volt több vidéki és pesti újságnak, 1902-től a Petőfi Társaság, 1911-től a Kisfaludy Társaság tagja.

Számos esztétikai és társadalmi cikket (is) írt, kiadott egy kötetnyi elbeszélést, amelynek zöme aprólékos lélektani megfigyeléseket tartalmazott. Az 1800-s évek egyik legfigyelemreméltóbb műfordítója, Maupassant, Vigny, Leconte de Lisle, Verlain, Carducci, Stecchetti, Fogazzaro írásit ültette magyar nyelvre. Kezdetben hagyományos ódákat és lírai költeményeket írt („Új versek”, „Válogatott költemények”), egy időben a szocializmus eszméinek is hangot adott. „Didó” című verses, lírai regényének (1901) egyes részei Ady hangját vetítik előre, de nincs benne olyan dinamizmus. 1908-ban találja meg stílusát „Bosszú” című – osztják – hősi énekében. „A kalapács” c. munkáját a Magyar Tudományos Akadémia Nádasdy-díjával jutalmazták.

1910-ben jelent meg a „Turáni dalok” elnevezésű kötete, amely az általa alkotott mondai és történeti hősök énekeit tartalmazza. A műről Schöpfin Aladár kritikaként írta, hogy „egy tehetséges költő eszmei tévedésének szülötte”, de a mű sikere ennek ellenére olyan nagy volt, hogy több kiadást megért, lefordították angolra és németre. 1910-ben még egy könyve jelenik meg, az „Istar és Gilgamesz – babilóniai rege feldolgozása. Kialakult stílusát a rokonnépek költészete iránti érdeklődés és a német terjeszkedés elleni tiltakozás jellemzi, ami egyfajta „turanizmussal” szövődik egybe. Számos elbeszélő költeménye jelent meg: „A halál vőlegény” 1912-ben, a „Mogyoróbél herceg” (vogul hőse) 1913-ban, „A hermelin” 1914-ben és az ismételten Nádasdy-díjjal jutalmazott „Vasfő és Ima” 1919-ben. „Hátrahagyott versei” Sárospatakon jelentek meg és a Végh György által szerkesztett „Századvégi költők” (1959) c antológia közölte még költeményeit, amelyeket francia, angol, német, japán nyelvre fordítottak le.
Casino Bonus at bet365 uk